Az Istambul képének megrajzolásában legnehezebb magának az épületegyüttesnek az arányos másolása volt, ill. festésénél az árnyékok helyes meghatározása. A csillanó részeket én szeretem eleve kihagyni, de nagy segítség ha a végén a fehér filccel vagy festékkel plusz csillanásokat tudunk varázsolni a megfelelő helyekre.
Ezt rajzoltam én.
… és ez volt Aradilla referenciaképe:
A nyári tájkép vonalait nem különösebben nehéz megrajzolni, ami a képben érdekes az a tenger, a homok és a ház árnyéka ami megjelenik ill. a felhők. Nagyon érdekes, hogy mindenki másképpen fest – hogyan is tudnánk egyformán, milyen unalmas lenne… – más a sorrend és egy feladatot többféleképpen is meg lehet közelíteni. Jó látni egy mintát, addig amíg az embernek nem alakul ki ösztönösen egy érzés, az ecsetkezelés, stb.
Ezt rajzoltam én.
… és ez volt Aradilla referenciaképe:
Persze van még mit tanulni, na de ugye nem a cél a fontos, hanem az út… …ezzel nyugtatom magam, amikor elégedetlen vagyok a rajzommal.
Amikor 2019 elején nagy lelkesedéssel csatlakoztam Alicia Aradilla patreon programjához, még nem gondoltam, hogy az életem hamarosan olyan fordulatot vesz, hogy mindenre lesz időm csak az alkotásra nem. A saját magam osztom be az időm vállalkozói létből újr aalkalmazott lettem és legkevésbé volt ráhatásom az időre. Amikor fáradtan hazaértem esténként a család és a háztartás után legkevésbé jutott eszembe hogy festegetnék…
De, köszönhetően a vírusnak, áttételesen ugyan elvesztettem az állásom, de újra vállalkozó lettem, amikoris amellett hogy csinálom a dolgom, weboldalakat készítek, rajzmeditáció tanfolyamokat tartok, webshopot tartok fenn – végre újra tudok hódolni ennek a szenvedélynek. Mert ezt nem lehet elfelejteni max. kis időre szüneteltetni, a parázs ott van, és bármikor lángra lehet lobbantani.
Az idő alatt amíg nem gyakoroltam rengeteg új tananyag került fel Alicia oldalára így bőven tudtam választani. Ez a templomos kép (Ho Chi Minh Cathedral, Vietnam) nem volt túl bonyolult, az erejét az adja a képnek hogy az árnyékolás igen alapos, a fények fehér filccel a végén ki vannak emelve. Azt szeretem Alicia akvarelljeiben hogy erősen egyszerűsít (ami ugye az útinapló alapja), nem a realisztikus megjelenítésre koncentrál, hanem jelzésértékkel mutatja meg, hol mi van.
Mutatom az eredetit is:
Az áprilisi másolási feladat témája a felhők voltak. Alicia 4 féle felhőt mutatott és pontosan elmagyarázta, melyiket hogyan is kell létrehozni. Attól függően hogy szép tiszta idő van vagy felhős, napfelkelte vagy naplemente különféleképpen kell létrehozni az egyes rétegeket. Szeretem, hogy mindig elmondja milyen színeket használ, ill. mit mivel kever. S amióta (pár napja) nekem is White Nights palettám van, jobban is hasonlít a végeredmény az eredetihez, elégedettebb vagyok.
Az örök város Róma… mint következő feladat. Nincs is ezzel semmi gond. Vázlatolás után úgy döntöttem, hogy nem nézem az eredeti képet (persze nézzem a videót,a képet, közben rajzoljak, fessek…) a festésnél, csak a videó alapján próbálom a foltokat ugyanoda tenni mint ő. Na ez nem volt jó ötlet, noha a végeredmény nem lett rossz, azért ezt a patrónusom is megjegyezte, hogy az a cél, hogy a láttottak alapján rajzoljon az ember. Igen, azt gondolom egyébként, hogy az útinaplózás során ami a legnehezebb az nem maga a festés (az alaptechnika megtanulható, remek jó minőségű eszközök beszerezhetők), hanem az egyszerűsítés. Amikor körbenézünk, egy részletgazdag látvány fogad, amit le kell egyszerűsítenünk. Úgy, hogy visszaadja az eredeti kép karakterisztikáját, de ugyanakkor ne legyen élethű. Ez utóbbit persze könnyebb elérni… 🙂
Imádom ezt a fajta új tanulási módszert.
Aki elvégzi az útinaplós tanfolyamot, szinte kivétel nélkül mindenki nekiáll gyakorolni. Vannak, akik továbbmennek és különféle tanfolyamokon még tovább mélyítik tudásukat az akvarell technika rejtelmeiben. De ha erre már végképp nincs időd, erőforrásod vagy nem jutsz el ezekre a helyekre, akkor sem kell feladnod, tudsz úgyis gyakorolni, hogy előveszel egy kedvenc alkotódat, és lemásolod a rajzát. Nagyon sokat lehet ebből is tanulni, hiszen próbálsz rájönni dolgokra, melyik vonallal kezdhette, hú micsoda árnyék van itt, milyen élénk színeket használ, stb.
Bevallom nekem Alicia Aradilla az egyik nagy kedvencem. Ha rákeresel instán, FB-n megtalálod. Sok helyen melléteszi a fényképet, amiről rajzolta, majd mellé a végeredményt. Fantasztikus látni, az ő látásmódját, hogy egy képből – az ő szűrőjén keresztül – végül mit alkot meg. Nagyon tanulságos. Nyilván mindenkinek van, vagy lesz egy saját stílusa, de mindenképp érdemes ötleteket szerezni másoktól, főleg olyanoktól, akiknek az alkotásai tetszenek nekünk.
Nagyon sok videót lehet találni a youtube-on is vagy a skillshare oldalán. Utóbbihoz előfizetés tartozik, viszont lépésről lépésre lehet ellesni technikákat, fortélyokat.
Amit én találtam és ki is próbáltam, az a patreon.com oldala és lehetősége. Természetesen kedvencem oldalára jelentkeztem be tanulónak: https://www.patreon.com/aradilla/ – Ez is egy előfizetős oldal (10 dollár/hó), sokféle témában lehet itt tanulni, oktatót kell keresni és ott bejelentkezni. Lehet látni, kik járnak még az osztályba, lehet egymással beszélgetni. Aradilla most csatlakozott mint oktató, így már az első videóját meg tudtam nézni. Itt lépésről lépésre megmutatja, hogy fénykép alapján hogy készít el egy festményt. Közben magyaráz. Spanyolul mondja, de angolul van feliratozva. Miután felrakta a videót, mi (a nebulók) is elkészítettük a saját alkotásunkat és feltöltöttük azt. Jó látni egymásét, abból is lehet tanulni, ill. a “tanár” is hozzászól, mit hol hogy lehetne jobban. Nálam pl. a több vizet használjak megállapítás érkezett, ami tényleg helytálló. Van még mit gyakorolni, de gyakorolni kell! Gyakorolni. Gyakorolni. Gyakorlásra fel.
Mutatom az eredetit is:
