Előkészületek… 30 napos

Mindenhez kellenek előkészületek. Igen a rajzoláshoz is. Lassan indul a Vogalonga, a hosszú evezés, de hát ugyebár rengeteg szabadidő is lesz, amit hasznosan is el lehet tölteni.

Június van, a Tündérliget klubban épp a júniusi rajzkihívás halad, ahol a mai napra  a “csendélet” volt a feladat. Rakj magad elé dolgokat és rajzold le, szólt az instrukció. Én csak ránéztem az asztalomra és tudtam, hogy ma ezt fogom rajzolni.

Bevallom az idei esős szezon miatt edzésen kevesebbet voltam, mint amennyit rajzoltam, de hát ez van.

Figyeljétek a Vogalonga 2019 blogot, hamarosan kezdünk!

http://vogalonga.nemtokeletes.hu

Borító – a kezdet

Amikor nagyobb útra indulok és tudom hogy lesz időm és kedvem (ez nem is kérdés) rajzolni, mindig elkészítem jó előre a borítótervet. Így valahogy könnyebb elindítani a rajzolást.

Idén ez így sikerült… 🙂

Miska huszár Pákozdon

A húsvéti hétvégén nem bírtunk otthon maradni, gyönyörű volt az idő, így barátokkal kirándulni indultunka  közeli Velencei tóhoz. Felmentünk a Bence hegyi kilátóhoz, majd a közeli hegyen megkerestünk egy geocaching ládát. A tökéletes panorámában gyönyörködve elhatároztuk, hogy még Pákozdon tuszteletünket tesszük a Miska huszárnál.

Bevallom, messziről nem látszott, hogy közelről ilyen hatalmas lesz ez a szobor. A méreteken elámulva eldöntöttem, hogy hazaérve megfogom rajzolni, hogy jól látszódjon, ki mekkora is volt ebben a történetben…

Hangolódás…

Na persze, alig várom már az idei Vogalongát, hangolódásképp másoltam egy rajzot, amit éppen Alicia gyűjteményében találtam. Sokan azt gondolják, ha egyszer megtanulsz festeni, azt nem lehet elfelejteni. Nem teljesen az a helyzet, mint a biciklizéssel. Mégha nem is felejted el, de kijössza a gyakorlatból ha nem elég gyakran rajzolsz. Persze sokszor ráfogjuk, hogy nincs időnk, de persze ez nem lehet kifogás…

Sajdik Ferenc kiállítás

Időről időre részt veszek Tina pénteki klubjain, ahol tematikusan mindig van valami téma amit feldolgozunk, amit gyakorlunk, amiből tanulunk. A mostani klub apropóját Vácon az adta, hogy ott látható az egyik legnagyobb magyar karikaturistán Sajdik Ferenc állandó kiállítása. Ki ne emlékezne Csukás István meséire, a Pom-Pomra, a festéktüsszentő Hapci Benőre, vagy  a Benzinszívó szúnyogra, Gombóc Artúrra. Azok a karakterek mind Sajdik Ferencnek köszönhetőek.

Sajdik Ferenc, ma már 89 éves és még mindig aktívan dolgozik. Budapesten él, de nem szereti a nyilvánosságot, nem szívesen beszél sok ember előtt, csak a munkájának él. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a tárlatot, Sajdik egyik jó barátja Papp László vezette, így első kézből, hitelesen hallhattunk az egyes alkotásokról, bepillanthattunk a kulisszák mögé.

Sajdiknak különleges, senkivel össze nem téveszthető olyan “sajdikos” karakterei vannak. Az alkotásaiban nem kell keresni semmilyen szabályosságot, egyenes vonalakat, az úgy girbe gurbán, a perspektíván fittyet hányva jó ahogy van. Sajdik szereti vegyíteni a technikákat, ahogy a barátja elmondta, akkor van kész egy mű, ha már minden eszközt használt az asztalán.

Hogy miért ábrázolja  a lovakat szomorúnak? Mária Terézi átment-e a tiszteletére épített diadalíven? Ki vette át a Kossuth-díjat Sajdik Ferenc helyett? Ez és ehhez hasonló személyes törtenetekért érdemes elutazni Vácra, és kérni a különleges tárlatvezetést.

Néhány kép a kiállításról és néhány kép természetesen az útinaplózásról, amit a gyűjtemény megtekintését követően, a Dunaparton és főtéren alkottunk. Csodás nap volt, énidő, jókedv, barátok.

Felhőatlasz

Az áprilisi másolási feladat témája a felhők voltak. Alicia 4 féle felhőt mutatott és pontosan elmagyarázta, melyiket hogyan is kell létrehozni. Attól függően hogy szép tiszta idő van vagy felhős, napfelkelte vagy naplemente különféleképpen kell létrehozni az egyes rétegeket. Szeretem, hogy mindig elmondja milyen színeket használ, ill. mit mivel kever. S amióta (pár napja) nekem is White Nights palettám van, jobban is hasonlít a végeredmény az eredetihez, elégedettebb vagyok.

 

Az új paletta…

Eltelt három év, mióta az első útifestékkészletemet megvettem (Van Googh Talent), egy éve próbálom a Schminkét, és most úgy gondoltam, végre itt az idő, hogy kipróbáljak valami újat, aminek a színeit imádom látni itt-ott felbukkanva. Nem tudom hogy vagytok vele, de nekem van egy “boldog születésnapom” és 3 “boldog szülésnapom” – 3 gyermek édesanyjaként azokat a napokat is ünneplem -, így közeledve a következő szülésnaphoz, megajándékoztam magam a White Nights színeivel. Régebben rendeltem a wishről egy üres 24/48as fémdobozt, és úgy gondoltam feltöltöm az új színekkel. Közben persze elrontottam a rendelést, mert a schminke és a van googh fél szilkés, ami white nights-ot rendeltem az egyes, így az eredeti koncepció, hogy mindhárom paletta bekerül és 48 különböző színem lesz, az ugrott. De talán jobb is így.


A színválasztásomban az befolyásolt, hogy  a természet színei t keressem, tudom hogy szinte minden kikeverhető, de akkor is vannak kedvencek. Így hát elkészült az új paletta, amit gyorsan fel is avattam.


Hurrá, imádom a színeit. A mostani alkotások már ezzel a palettával fognak készülni.

Róma az örök…

Az örök város Róma… mint következő feladat. Nincs is ezzel semmi gond. Vázlatolás után úgy döntöttem, hogy nem nézem az eredeti képet (persze nézzem a videót,a  képet, közben rajzoljak, fessek…) a festésnél, csak a videó alapján próbálom a foltokat ugyanoda tenni mint ő. Na ez nem volt jó ötlet, noha a végeredmény nem lett rossz, azért ezt a patrónusom is megjegyezte, hogy az a cél, hogy a láttottak alapján rajzoljon az ember. Igen, azt gondolom egyébként, hogy az útinaplózás során ami a legnehezebb az nem maga a festés (az alaptechnika megtanulható, remek jó minőségű eszközök beszerezhetők), hanem az egyszerűsítés. Amikor körbenézünk, egy  részletgazdag látvány fogad, amit le kell egyszerűsítenünk. Úgy, hogy visszaadja az eredeti kép karakterisztikáját, de ugyanakkor ne legyen élethű. Ez utóbbit persze könnyebb elérni… 🙂

Imádom ezt a fajta új tanulási módszert.

 

 

Sulinapok: BALI – és még mindig nincs vége

Az Arany János Általános Iskola és Gimnázium március 6-án, a sulinapok keretében meghívott, hogy tartsak előadást Baliról. Nagyon örültem a felkérésnek, pont elkészült a videóm, így azt meg megállítva átadhattam és újra átélhettem a történeteket, sztorikat.

Köszönöm a meghívást, egy élmény volt.

Bikal, Puchner Birtok

Bikalt sokan ismerik, de fogadok, hogy nem tudná mindenki első blikkre a helyére tenni a térképen. Baranya megyében járunk, nem kell túl sokat autózni Bonyhádtól vagy Dombóvár felől, de Budapesttől is csak 185 km. Bevallom 12 éve jártunk errefelé, amikor a két nagy gyerkőc volt még kicsi. Akkor még csak a Kastély és a Fürdőház volt készen, ehhez képest ma már van Palota, Udvarház és ahol a mi szállásunk volt a Középkori Város.
Mi nagyon elégedettek voltunk, minden gyerek megtalálta a maga elfoglaltságát. Fürödtünk, szuper műsorokat láttunk, volt állatsimogató, íjászat, lovasbemutató, lovaglás, a középkori városrészben mesterségek kipróbálása, este bowling stb.

Amit szeretek ilyenkor, hogy maradt nekem is időm rajzolni. Mindenki tudja, hogy nekem ez a kikapcsolódás. Az útinaplózásról nem kell már sokat írnom, az a blogból mára már kiderült, hogy ez egy “életérzés”, olyan mint másnak focimeccsre menni vagy bármi, amit nagy élvezettel csinál. Igen, a fénykép tökéletesebb képet alkot a látottakról, na de a rajz, sokkal több érzés, élmény marad benne. Nem minden utazáson rajzolok, van amikor nincs időm vagy hangulatom sem, olyankor nem erőltetem.

Néhány rajzom/hangulatom, amit szívesen megosztok:

Azért csatolok “valódi” képeket is, mégis miféle helye ez…

A Puchner Birtok hivatalos oldala: https://puchner.hu