Fény és árnyék

Sokáig egyáltalán nem figyeltem az árnyékolásra, pedig ez a műfaj pont erről szól. Az első rajzaimon örültem, ha egyáltalán a  formát és a színeket át tudtam adni. Pedig a jobb agyféltekés tanfolyamon is mennyit tanultunk az árnyékolásról. Igazán amikor a közelmúltban elvégeztem a “digitális festészet” tanfolyamot, akkor döbbentem rá, hogy tényleg mennyit dob egy rajzon, ha a fény és árnyék arányosan jelen van. Igen mindkettő, hisz egyik nincs a másik nélkül. Fény nélkül nincs árnyék sem. Ez a két tanfolyam után fogalmazódott meg bennem, hogy ezek a tanfolyamok igazán “máshogy látni” tanítanak meg. Nem attól leszünk jobbak, hogy napokig gyakorlunk, hanem olyan ismeretet szerzünk, amivel MÁSKÉPP LÁTNI tanulunk meg. Amikor a digitális tanfolyam után sétáltam haza és figyeltem az olvadó koszos havat, és az járt a fejembe, hogy ezt milyen jól le lehetne rajzolni, itt egy kicsit sötétebb, ott egy vékony árnyék, stb…. na jó megőrültem… NEM, elkezdtem máshogy látni. Amikor valakivel beszélgetek, már nem a szemébe nézek, hanem a szeme alatti kis apró finom ráncokat figyelem, ill. olyan részleteket figyelek meg, amiket eddig biztosan nem vettem észre.

Ide most szándékosan digitális rajzaimat rakom, amit idén februárban tanultam a Digital Art and Design iskolában.:

Alicia Aradilla

Az instagrammon láttam meg először Alicia Arcadilla munkáit, ami egészen egyszerűen elvarázsolt. Fantasztikus művész, aki járja a világot, és mindent lerajzol amivel találkozik. Szinte mondenhol fellelhető – Instagram, Facebook, Twitter – de a youtube csatornáján is meg lehet csodálni a műveit, inspirálódni belőlük.

Ő egy spanyol illusztrátor, aki korábban grafikusként dolgozott a Samsungnál, majd megvalósította álmát, egy évet utazott a világban, hogy telerajzolja útinaplóját.

Sokszor felrakja a fényképet a tájról  amit rajzol és mellérakja az ő általa készített képet is. Érdemes jól megnézni, hogy mennyire nem ragaszkodik az eredeti színekhez (a formákhoz igen), ha kell több fényt használ – hogy az árnyék még jobban érvényesüljön -, és a semmiből.

Mutatok néhányat a munkáiból:

Liz Steel

Másik nagy kedvencem Liz Steel, akinek igazán egyedi stílusa van. Ami leginkább megfogott az a szabad vonalvezetése. Nem egyenesek a vonalak, nem érnek össze, kilógnak, duplán vannak, mégis az egész az valami fantasztikus.

Van saját weboldala – https://www.lizsteel.com/ -, és ő is fenn van mindenféle közösségi médiában (facebook). Mindent lerajzol, az ételeit, teáscsészket, a felszerelését, segítséget nyújt, mit hova rak az útifelszerelésében, workshopokat tart, igazi színes egyéniség. Egy életvidám hihetetlen kreatív személyiség. Egyszerűségében nagyszerű. Anno vásároltam tőle könyvet is, van neki jó néhány. Ami még tetszik, gyönyörűen ír!

Nézzetek meg tőle néhány képet:

Másolok, tehát vagyok…

Úgy is lehet fejlődni, hogy egy elkészült képet próbálunk lemásolni. Másolás közben elemezzük a képet, vajon mit rajzolhatott meg előbb, a hátteret, az eget, a halványabbal kezdte és aztán kerültek fel a sötétebb rétegek. Milyen színt kevert? Ragaszkodott az eredeti színekhez vagy kicsit módosított rajta hogy még szebb legyen a látvány?… Ilyen és hasonló kérdések átgondolása mellett készült egy másolat kedvencemtől, Alicia Arcadillától.


Még több Alicia Arcadillától – http://utinaplom.hu/kedvencek-alicia-aradilla/

Rajzolj a kedvencedtől

Beszéltünk már a másolásról, mekkora fejlődési lehetőség a számodra tetsző képeket lemásolni, de az is nagyon érdekes amikor egy alkotó kezéből kikerült képeket kezded el “megfejteni”, lemásolni. Ahogy nézed a képeit, egyre jössz rá a trükkjeire, mitől olyanok az ő képei (amilyet te még most nem tudsz)? Milyen technikát használ? Minél többet másolsz, annál inkább rájössz a titokra. Pszt, titok.

Nem árulok zsákbamacskát, hogy Alicia Arcadilla az egyik nagy kedvencem, az ő munkáiből másoltam néhányat. Mi a titka? Meg kell nézni a színeit, a fényeket, árnyékokat….

Másolataim (amik korántsem olyanok, mint Aliciáé, de határozottan tetszetősek):

Olga Lo

Olga Leningrádban született, jelenleg Budapesten élő művész. Nem ismerem személyesen, de a bemutatkozó oldalát olvasva (https://www.olgalo.com) egy csoda színes, mély érzésű személyiség bontakozik ki előttem. Oszlopos tagja az Urban Sketchers Budapest csoportnak, munkáit különféle kiállításokon csodálhatjuk meg. Ezt szó szerint lehet érteni, hiszen igazán különlegesnek mpndható az ő művészete. A képgalériában lentebb látható tőle több Budapest nevezetességeit felsorakoztató igazán különleges alkotás. Hihetetlen színei vannak, és különleges technikát alkalmaz. A hitvallását olvasom: “How wonderful is our world is.” – ezt ő meg is mutatja. Tart ő is workshopokat, tanfolyamokat, aki teheti egyszer próbálja ki, nekem is a terveim között szerepel. Aki volt nála, csupa jókat mesél.

Képei itt láthatók: