Miska huszár Pákozdon

A húsvéti hétvégén nem bírtunk otthon maradni, gyönyörű volt az idő, így barátokkal kirándulni indultunka  közeli Velencei tóhoz. Felmentünk a Bence hegyi kilátóhoz, majd a közeli hegyen megkerestünk egy geocaching ládát. A tökéletes panorámában gyönyörködve elhatároztuk, hogy még Pákozdon tuszteletünket tesszük a Miska huszárnál.

Bevallom, messziről nem látszott, hogy közelről ilyen hatalmas lesz ez a szobor. A méreteken elámulva eldöntöttem, hogy hazaérve megfogom rajzolni, hogy jól látszódjon, ki mekkora is volt ebben a történetben…

Sajdik Ferenc kiállítás

Időről időre részt veszek Tina pénteki klubjain, ahol tematikusan mindig van valami téma amit feldolgozunk, amit gyakorlunk, amiből tanulunk. A mostani klub apropóját Vácon az adta, hogy ott látható az egyik legnagyobb magyar karikaturistán Sajdik Ferenc állandó kiállítása. Ki ne emlékezne Csukás István meséire, a Pom-Pomra, a festéktüsszentő Hapci Benőre, vagy  a Benzinszívó szúnyogra, Gombóc Artúrra. Azok a karakterek mind Sajdik Ferencnek köszönhetőek.

Sajdik Ferenc, ma már 89 éves és még mindig aktívan dolgozik. Budapesten él, de nem szereti a nyilvánosságot, nem szívesen beszél sok ember előtt, csak a munkájának él. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a tárlatot, Sajdik egyik jó barátja Papp László vezette, így első kézből, hitelesen hallhattunk az egyes alkotásokról, bepillanthattunk a kulisszák mögé.

Sajdiknak különleges, senkivel össze nem téveszthető olyan “sajdikos” karakterei vannak. Az alkotásaiban nem kell keresni semmilyen szabályosságot, egyenes vonalakat, az úgy girbe gurbán, a perspektíván fittyet hányva jó ahogy van. Sajdik szereti vegyíteni a technikákat, ahogy a barátja elmondta, akkor van kész egy mű, ha már minden eszközt használt az asztalán.

Hogy miért ábrázolja  a lovakat szomorúnak? Mária Terézi átment-e a tiszteletére épített diadalíven? Ki vette át a Kossuth-díjat Sajdik Ferenc helyett? Ez és ehhez hasonló személyes törtenetekért érdemes elutazni Vácra, és kérni a különleges tárlatvezetést.

Néhány kép a kiállításról és néhány kép természetesen az útinaplózásról, amit a gyűjtemény megtekintését követően, a Dunaparton és főtéren alkottunk. Csodás nap volt, énidő, jókedv, barátok.

Az új paletta…

Eltelt három év, mióta az első útifestékkészletemet megvettem (Van Googh Talent), egy éve próbálom a Schminkét, és most úgy gondoltam, végre itt az idő, hogy kipróbáljak valami újat, aminek a színeit imádom látni itt-ott felbukkanva. Nem tudom hogy vagytok vele, de nekem van egy “boldog születésnapom” és 3 “boldog szülésnapom” – 3 gyermek édesanyjaként azokat a napokat is ünneplem -, így közeledve a következő szülésnaphoz, megajándékoztam magam a White Nights színeivel. Régebben rendeltem a wishről egy üres 24/48as fémdobozt, és úgy gondoltam feltöltöm az új színekkel. Közben persze elrontottam a rendelést, mert a schminke és a van googh fél szilkés, ami white nights-ot rendeltem az egyes, így az eredeti koncepció, hogy mindhárom paletta bekerül és 48 különböző színem lesz, az ugrott. De talán jobb is így.


A színválasztásomban az befolyásolt, hogy  a természet színei t keressem, tudom hogy szinte minden kikeverhető, de akkor is vannak kedvencek. Így hát elkészült az új paletta, amit gyorsan fel is avattam.


Hurrá, imádom a színeit. A mostani alkotások már ezzel a palettával fognak készülni.

Bikal, Puchner Birtok

Bikalt sokan ismerik, de fogadok, hogy nem tudná mindenki első blikkre a helyére tenni a térképen. Baranya megyében járunk, nem kell túl sokat autózni Bonyhádtól vagy Dombóvár felől, de Budapesttől is csak 185 km. Bevallom 12 éve jártunk errefelé, amikor a két nagy gyerkőc volt még kicsi. Akkor még csak a Kastély és a Fürdőház volt készen, ehhez képest ma már van Palota, Udvarház és ahol a mi szállásunk volt a Középkori Város.
Mi nagyon elégedettek voltunk, minden gyerek megtalálta a maga elfoglaltságát. Fürödtünk, szuper műsorokat láttunk, volt állatsimogató, íjászat, lovasbemutató, lovaglás, a középkori városrészben mesterségek kipróbálása, este bowling stb.

Amit szeretek ilyenkor, hogy maradt nekem is időm rajzolni. Mindenki tudja, hogy nekem ez a kikapcsolódás. Az útinaplózásról nem kell már sokat írnom, az a blogból mára már kiderült, hogy ez egy “életérzés”, olyan mint másnak focimeccsre menni vagy bármi, amit nagy élvezettel csinál. Igen, a fénykép tökéletesebb képet alkot a látottakról, na de a rajz, sokkal több érzés, élmény marad benne. Nem minden utazáson rajzolok, van amikor nincs időm vagy hangulatom sem, olyankor nem erőltetem.

Néhány rajzom/hangulatom, amit szívesen megosztok:

Azért csatolok “valódi” képeket is, mégis miféle helye ez…

A Puchner Birtok hivatalos oldala: https://puchner.hu