Lehet hogy én vagyok rosszul bekötve, de imádok saját készítésű ajándékokat adni.
Ez a sörös címke a férjemnek készült István napra.
Van amikor már nem nagyon van ötleted mit adj a másiknak, esetleg éppen túl sok pénzed sincs hozzá, na nekem ilyenkor jönnek hasonló ötletek.
Lehet hogy nem drága, de hogy csak egy van belőle az biztos.
Tordas nem messze van a lakóhelyünktől, így egy nyári hétvégén a család kiruccant kirándulni. Bevallom helyben nem volt időm rajzolni (3 gyerkőccel + vendégekkel nem olyan könnyű időt szakítani…), de ahogy hazaértünk, bepótoltam. A tájház és kalandpark mellett ellátogattunk a western stílusú élményfaluba is. Mint a vadnyugaton, aranyat mostunk, szabaduló szobából jutottunk ki és mindenféle korhű helyen töltöttük az időnket.
Érdemes ellátogatni ide: http://www.tordasielmenyfalu.hu/
A rajzaim pedig:
Sokféleképpen lehet gyakorolni, tanulni, fejlődni, na de a legélvezetesebb formája a közös rajzolás. Volt szó arról, hogy az “Urban sketchers” csoportok gyakran szerveznek közös rajzolásokat megadott helyszíneken, léteznek klubok, amikor van egy-egy téma, de az is lehetséges, hogy Te/Ti szerveztek össze akár már néhány főtől rajzos alkalmakat. Sokszor ad-hoc jelleggel sikerülnek ezek a legjobban. Amikor mindenki ráér, és van kedv, csak jól sikerülhet.
Az alábbi kép Szent György-hegyen készült egy after-party keretében. Mariann volt a házigazdánk, aki meginvitált minket egy sétára, természetesen mindenkinél nála volt az útinaplója, leültünk egy pince előtt, és ki mit látott, milyen szögből, azt rajzolta le. Aztán egymás mellé tettük a rajzokat, és ámultunk, megbeszéltük, kibeszéltük, tapasztalatok, stb. Hihetetlen jó érzés olyan csapatban alkotni, ahol előbb-utóbb az alkotótársakból alkotóbarátoknak lesznek. Ez a kép két éve készült, de még a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és járunk együtt rajzolni. Köszönöm, hogy megismerhettelek benneteket lányok.
Velencében útinaplózós barátaimhoz csatlakozva egy afterparty keretében (na jó én csak bekéretőztem a csapatba, mert ugyan útinaplóztam ezen a nyáron Velencében, csak pont nem velük) a Szent György-hegyen ünnepeltünk, ill. hát stílusosan útinaplóztunk. Körbe jártuk a hegyet, a pincéket, a templomot, leültünk a kertbe és rajzoltunk amit csak láttunk. Messze távolban a Balatonban gyönyörködve a házigazdák vendégszeretetét élveztük finom falatokkal, finom borokkal. Jókat beszélgettünk, majd az emlékeinket megőriztük az útinaplónkban.
Köszi Mariann, hálás vagyok.
No és a képek:
Sopron az egyik leggyönyörűbb városunk. Végre eljutottunk egy családi nyaralás alkalmával. Odaúton érintettük Fertődön az Eszterházy kastélyt, megnéztük a Fertő tavat, majd Sopron látványosságait. A gyerekek nagy örömére átugrottunk osztrák oldalon aFamily Parkba, majd hazafelé útba ejtettük a Taródi várat.
Képekben:
