Görögország 2018
Bevallom, sok helyen voltam már, láttam világot, de nekem még Görögország eddig kimaradt az úticélok közül. Ezért idén – barátaink elbeszélése alapján – úgy döntöttünk meg sem állunk Nei Poriig, ami kifejezetten egy üdülőfalu. A nyaralás, kikapcsolódás, feltöltődés mellett természetesen nekem egyik célom volt az útinaplózás (ami egyébként kimeríti az előbb említett hármas célt), amire szerencsére igen sok idő kínálkozott.
Hósszú buszos órák után egy korai reggelen érkeztünk a görög faluba, ahova elfelejtettek szólni, hogy csoport érkezik, és nem tekerték fel a termosztátot időben, ezért 17 fokban dideregtünk, kénytelen kelletlen belső fűtésre kapcsolva.
A tenger mindig gyönyörű, akkor is ha viharos, más arcát mutatja, de így is csodálatos. Én órákig elnézegettem volna a tengert, ha nem fáztam volna annyira. Na jó, el is nézegettem, mert fürdésre nem voltam elég bátor.
Az utazási irodák sok környékbeli programot ajánlanak – na jó én ezt termékbemutatóknak hívtam, mert mindenhol volt célzott termék megvásárlására irányuló burkolt felhívás – azoknak, akik nem csak süttetni szerették volna magukat a parton. Így következő napon máris a Meteórák felé száguldó buszon találtuk magunkat. Mivel az idő nem volt még túl jó, így ideálisnak bizonyult ehhez a kiránduláshoz. Útközben megálltunk a Tempi völgyben, megnéztük Paraszkebi kolostorát, Kalambakában az ikonfestő műhelyeket, majd a Varlam kolostort. Valami csodálatos látvány a Meteorák kimagasló tömbjeit megcsodálni, elképzelni, ahogy ezek a kolostorok egyáltalán hogyan épülhettek. Nem tudnám visszaadni, de ilyenkor az idegenvezetők történeteit hallgatva kicsit megelevenedik a múlt, kicsit mi is isteneknek érezhettük magunkat. (a fél-Istvánok).
Végre kisütött a nap, így meghódítottuk a tengert, megzaboláztuk a hullámokat, mythosokat döntöttünk meg (ez a helyi sör neve – nem is keveset, de erről az Akrathos Beach Bar tudna mesélni…). És végre mindenki azt csinált, amit szeretett volna. A gyerekek búvárkodtak, homokvárat építettek, a félistenek míthosokat döntögettek (ez volt a SÖRÖS terv), az asszonyok koktéloztak, olvastak, napoztak, vagy pl. mint én is, rajzoltam.
Az útinaplóm felét sikerült a helyszínen megrajzolni, de a második felét, otthon fejeztem be, fénykép alapján. Ezt általában pár nappal az utazást követően meg kell tenni, különben a parázs kialszik, az utazás varázsa elévül.
Volt még egy program, amikoris egy hosszú busz út után felszálltunk egy hajóra, ami átnavigált minket Skiathos szigetére, ahol kimondhatatlanul kék a tenger. Bocsánat a kék a partokon átcsapott zöldbe. Próbáltam megfesteni ezt a kéket, de képtelen voltam kikeverni a színeimből. El is neveztem “görögkék”-nek. Hihetetlen kék annyi biztos. Csak nézed nézed, és nem tudsz betelni vele, olyan csodaszép. Gyönyörű volt a sziget, csak itt is kicsit sok turista érkezett egyszerre a termékbemutatóra (itt a termék a tengerpart volt….), így az egész fürdőzés egy jó kis meleg, hétvégi nap balatoni alteregójára hajazott. Ezután a hajó tovább vitt Skopelos szigetére, aminek az volt a különlegessége, hogy itt forgatták a Mamma Mía filmet. Na ez már igazi kis görög falura emlékeztetett, a kis fehér házak, kék ablakkeretekkel. Nagyon hangulatos volt, de itt túl sok időnk nem maradt nézelődni, mert a pár órás visszaút még ránk várt.
Fáradtan értünk haza, de kárpótolt minket a következő fürdős nap. Olyan jó, amikor nem kell semmin gondolkodni, igazán csak azt kellett észben tartani, ki mit rendelt, és azt kihozták-e már… Itt került megfestésre – közkívánatra – a két embert is leterítő felfújható unikornis. Egy jó volt a hatalmas méretével kapcsolatban (na nem a partra lecipekedés, mert az enyhén szólva is ciki volt…), a tengerben pontosan tudtuk követni, hol vannak a gyerekek.
Ahogy említettem, kiszemeltünk egy partot, amit az Akrathos Beach Bar szervizelt – és itt töltöttünk/fogyasztottunk sok-sok órát. Jól összebarátkoztunk a tulajjal, megmutattuk neki milyen a magyar pálinka, erre megmutatta ő is, milyen a görög…
Amikor hazaértünk és megfestettem az ő strandbejáratukat, le is cserélte FB oldalukon a borítóképét az én rajzomra.
A családom feladta a buszos utakat, de én még megnéztem az Olimpusz lábánál Zeusz kádját, amit Litohoro faluból egy rövid sétával el is értünk. Nem volt szerencsénk, ezért az Olimpuszról a felhők miatt nem volt semmi kilátásunk, hiába buszoztunk fel a lélekvesztőn a Stravos kilátóig. Sebaj, hazafelé beugrottunk Ios Dyonussos kolostorát megnézni, majd Pios Pandalemosban ebédeltünk. Eddigre kiderült az ég, és ebből a nagyon kis helyes falucskából csodás kilátásunk volt a tengerre. Nem mentünk üres kézzel haza, vittünk ajándékot is, sok-sok olümPUSZIt.
Az utazás napja még egy kis fürdőzéssel telt, de bevallom, ez már egy kicsit visszafogottabb nap volt, valahogy éreztük, hogy ez az elválás nem is olyan könnyű…
A hangulatot a megrajzolt képek adják vissza a legjobban. Ezzel be is telt egy útinaplóm, amit nagy becsben tartok…