Velence 2016 – az első album
Bevallom utólag – ugyebár a blog 2018 májusában íródik, két éve hogy útinaplózom – ez volt az első útinaplóm, amit hatalmas lelkesedéssel, ámde kevés tapasztalattal készítettem. Visszanézve igen borzasztó (merthogy azóta azért sokat fejlődtem), sőt egyenesen cikinek tartom, gondolkodtam is hogy feltegyem-e vagy sem, de végül azért döntöttem az igen mellett, hogy lehessen látni a fejlődést. Hogy ne vegyem el senki kedvét, igen én is innen indultam, Ezt az albumot, mint elsőt ilyen szemmel nézzétek.
Na de ez mit sem von le annak ez értékéből, hogy milyen nagy alkotókedvvel készült az album. Imádtam minden pillanatát, a “tengerparton egyedül már csak én rajzolok” feelinget, az “ülök a híd alatt és rajzolok” valamint az “este van de én még nem tudom letenni a kezemből az ecsetet” érzést. Itt mindent lerajzoltam, ami csak szembe jött…
Ez volt életem első velencei Vogalonga evezése, és egyben első igazi útinaplózása, így különösen kedves az emlék, egyúttal felejthetetlen is. Ezóta eltelt két év, de ez a szenvedély azóta sem lankadt, sőt. Egyre újabb technikák, eszközök és még több gyakorlás jellemzi ezt az időszakot.
Félve – hogy kinevettek – de megosztom első albumomat: