Unalom? Olyan már nincs…
Amikor elkezdtem útinaplózni, azt vettem észre, hogy alig várom az alkalmat, lehetőséget, témát, hogy rajzolhassak. Ezt nyilván nem olyan egyszerű összeszervezni, főleg, ha családi program van, nem mindig én vagyok a középpontban.
Viszont bármilyen nagyobb útra megyek, ahol közlekedem, esetleg tudom előre, hogy esetleg várnom kell, mindig bepakolom az útinaplózos felszerelésemet. Útifestékkészlet, útiecset, útinapló. Így történt ez ma is. Reggel Budapestre utaztam vonattal, de hazafelé várnom kellett. Már ültem a vonaton, de még indulásig volt egy bő félórám. Nem akartam telefonozni (annyit), ezért elővettem az útinaplómat és elkezdtem leskiccelni amit láttam az ülésemből. Hazaérve kifestettem, feliratoztam, lefényképeztem és most megosztom veletek.
UI: Anikó köszönöm a finom kávét, isteni volt – ritka helyek egyike, ahol ilyen isteni a KV!