Fény és árnyék
Sokáig egyáltalán nem figyeltem az árnyékolásra, pedig ez a műfaj pont erről szól. Az első rajzaimon örültem, ha egyáltalán a formát és a színeket át tudtam adni. Pedig a jobb agyféltekés tanfolyamon is mennyit tanultunk az árnyékolásról. Igazán amikor a közelmúltban elvégeztem a “digitális festészet” tanfolyamot, akkor döbbentem rá, hogy tényleg mennyit dob egy rajzon, ha a fény és árnyék arányosan jelen van. Igen mindkettő, hisz egyik nincs a másik nélkül. Fény nélkül nincs árnyék sem. Ez a két tanfolyam után fogalmazódott meg bennem, hogy ezek a tanfolyamok igazán “máshogy látni” tanítanak meg. Nem attól leszünk jobbak, hogy napokig gyakorlunk, hanem olyan ismeretet szerzünk, amivel MÁSKÉPP LÁTNI tanulunk meg. Amikor a digitális tanfolyam után sétáltam haza és figyeltem az olvadó koszos havat, és az járt a fejembe, hogy ezt milyen jól le lehetne rajzolni, itt egy kicsit sötétebb, ott egy vékony árnyék, stb…. na jó megőrültem… NEM, elkezdtem máshogy látni. Amikor valakivel beszélgetek, már nem a szemébe nézek, hanem a szeme alatti kis apró finom ráncokat figyelem, ill. olyan részleteket figyelek meg, amiket eddig biztosan nem vettem észre.
Ide most szándékosan digitális rajzaimat rakom, amit idén februárban tanultam a Digital Art and Design iskolában.:
