Színezd újra – borító

Na jó, ez nem kifejezetten útinaplós alkotás, és ekkor még éppen csak kóstolgattam a festés és rajzmeditáció alapjait, de nagyon jó szórakozás volt elkészíteni egy rajzfüzet borítóját.

István napra

Lehet hogy én vagyok rosszul bekötve, de imádok saját készítésű ajándékokat adni.

Ez a sörös címke a férjemnek készült István napra.

Van amikor már nem nagyon van ötleted mit adj a másiknak, esetleg éppen túl sok pénzed sincs hozzá, na nekem ilyenkor jönnek hasonló ötletek.

Lehet hogy nem drága, de hogy csak egy van belőle az biztos.

 

 

Útfelújítás az utcánkban

Alapvetően nem szeretem az útfelújításokat – még akkor is ha a vége jó -, mert akkora zajjal, porral felfordulással járnak, hogy csak na. De mint mindennek, ennek is van jó oldala, a gyerekekkel ez is egy programpont volt, megnézni a nagy traktort munka közben. Én már 10 perc után eléggé untam, de a gyerkőcöket alig lehetett elvontatni haza. Úgy tudtam meggyőzni őket, hogy lefényképeztem a járműveket és megígértem, hogy otthon lerajzolom őket nekik. Két gyerek két rajz.

Kikötő

Nyári szünet… mindig fejtörést okoz, hogyan csináljunk érdekes programot a gyerekeknek. Egy vendég kisfiúra vigyáztam a sajátom mellett és mivel messzire nem akartunk menni, lementünk a kompkikötőhöz. A fiúkat mindig elvarázsolják a hajók és egyéb műszaki dolgok, ezért átkompoztunk Százhalombattáról Tökölre, ott megvártuk a visszautat. A gyerekek szaladgáltak, én meg rajzoltam. Batta a túlpartról. Emlékszem nagyon meleg volt. A gyerekek azóta is emlegetik, én meg lapozom az útinaplómat és mosolyt csal az arcomra.

 

Mind itt vagyunk a síneken…

Ehhez a képhez nincs sok hozzáfűznivalóm, csak annyi hogy úgy emlékszem Budapestre igyekeztem – épp rajzos kellékeket terveztem vásárolni, na jó még arra is emlékszem, hogy a körúton az Úristen festek művészboltban jártam, és ha már ott voltam rajzoltam is – és késett a vonat. Zenét hallgattam, de unatkoztam, hát elkezdtem rajzolni. A vonalrajzot helyben készítettem, de már otthon festettem ki…