Kösz jól vagyok…

Apa szülinapját Bér-en ünnepeltük a családdal. Sokfelé mászkáltunk egész nap, úszkáltunk a medencében, estére mégis egészen felpörögtünk. Ja azt nem is említettem, hogy  a kis(nagy)lányom is kedvet kapott a rajzoláshoz, így gyakran közös elfoglaltság, hogy együtt rajzolunk valamit. Este tíz óra volt, de még nem voltunk fáradtak. A fiúk tévéztek, mi meg Pankával elkezdtünk rajzolni. Kerestünk a pinterestről kedvenc képet és elkeztük másolni.

Mondanom sem kell, hihetetlen érzés együtt alkotni a lányommal. Nekem erről a “nyaralásról” ez maradt meg leginkább, éjjel, rajzolás, lányom – ez az éjjel soha nem érhet véget…

A kép amit választottam, kösz jól vagyok, de a szemében ott vannak a könnycseppek. Igen, voltam már így, ismerős az érzés. Megkérdezik hogy vagy, automatikusan válaszolod, kösz jól. Mert nincs kedved kifejteni, hogy ppen kétségbe vagy esve…. vagy valami ilyesmi….

Graz

Az év vége lezárásaként Grazba utaztunk a családdal az adventi vásárra. Graz nagyon szép volt, a fények az illatok, maga a vásár nekem bevallom nem annyira tetszett, de mivel együtt volt a család, így ez mindent megért.

Igencsak hideg volt, így ott helyben nem rajzoltam, csak csattogtattam a fényképezőgépet (a digitális világban most ez elég hülyén hangzott…) és itthon a jó melegben készítettem utólag néhány rajzot. A történetben azért van egy vicces fordulat. A jobban sikerült képeket megosztottam a mi kis zárt FB csoportunkban, ahol valaki felismerte a buszt, hogy az az ő barátaik busza, azzal visznek csoportokat ide-oda. Elküldheti-e nekik?

Íme a képek:

Másolás a Pinterestről

Jó kis fejlődési lehetőség, ha pl. a pinterestről vagy instagramról vagy bárhonnan letöltünk már kész akvarell képeket, és megpróbáljuk lemásolni. Másolás közben is rájöhetünk sokféle trükkre, ill. begyakorolhatunk bizonyos dolgok lerajzolását. Bárhogy is, javunkra válik.

Nekem úton útfélen van olyan könyvtáram, ahova számomra kedves, érdekes képeket mentek le, amit majd egyszer csak lemásolok.

Néhány másolt kép a pinterestről:

Színezd újra – borító

Na jó, ez nem kifejezetten útinaplós alkotás, és ekkor még éppen csak kóstolgattam a festés és rajzmeditáció alapjait, de nagyon jó szórakozás volt elkészíteni egy rajzfüzet borítóját.

István napra

Lehet hogy én vagyok rosszul bekötve, de imádok saját készítésű ajándékokat adni.

Ez a sörös címke a férjemnek készült István napra.

Van amikor már nem nagyon van ötleted mit adj a másiknak, esetleg éppen túl sok pénzed sincs hozzá, na nekem ilyenkor jönnek hasonló ötletek.

Lehet hogy nem drága, de hogy csak egy van belőle az biztos.

 

 

Tordas

Tordas nem messze van a lakóhelyünktől, így egy nyári hétvégén a család kiruccant kirándulni. Bevallom helyben nem volt időm rajzolni (3 gyerkőccel + vendégekkel nem olyan könnyű időt szakítani…), de ahogy hazaértünk, bepótoltam. A tájház és kalandpark mellett ellátogattunk a western stílusú élményfaluba is. Mint a vadnyugaton, aranyat mostunk, szabaduló szobából jutottunk ki és mindenféle korhű helyen töltöttük az időnket.

Érdemes ellátogatni ide: http://www.tordasielmenyfalu.hu/

A rajzaim pedig:

Közös rajzolás

Sokféleképpen lehet gyakorolni, tanulni, fejlődni, na de a legélvezetesebb formája a közös rajzolás. Volt szó arról, hogy az “Urban sketchers” csoportok gyakran szerveznek közös rajzolásokat megadott helyszíneken, léteznek klubok, amikor van egy-egy téma, de az is lehetséges, hogy Te/Ti szerveztek össze akár már néhány főtől rajzos alkalmakat. Sokszor ad-hoc jelleggel sikerülnek ezek a legjobban. Amikor mindenki ráér, és van kedv, csak jól sikerülhet.

Az alábbi kép Szent György-hegyen készült egy after-party keretében. Mariann volt a házigazdánk, aki meginvitált minket egy sétára, természetesen mindenkinél nála volt az útinaplója, leültünk egy pince előtt, és ki mit látott, milyen szögből, azt rajzolta le. Aztán egymás mellé tettük a rajzokat, és ámultunk, megbeszéltük, kibeszéltük, tapasztalatok, stb. Hihetetlen jó érzés olyan csapatban alkotni, ahol előbb-utóbb az alkotótársakból alkotóbarátoknak lesznek. Ez a kép két éve készült, de még a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és járunk együtt rajzolni. Köszönöm, hogy megismerhettelek benneteket lányok.

Szent György-hegy

Velencében útinaplózós barátaimhoz csatlakozva egy afterparty keretében (na jó én csak bekéretőztem a csapatba, mert ugyan útinaplóztam ezen a nyáron Velencében, csak pont nem velük) a Szent György-hegyen ünnepeltünk, ill. hát stílusosan útinaplóztunk. Körbe jártuk a hegyet, a pincéket, a templomot, leültünk a kertbe és rajzoltunk amit csak láttunk. Messze távolban a Balatonban gyönyörködve a házigazdák vendégszeretetét élveztük finom falatokkal, finom borokkal. Jókat beszélgettünk, majd az emlékeinket megőriztük az útinaplónkban.

Köszi Mariann, hálás vagyok.

No és a képek:

Sopron

Sopron az egyik leggyönyörűbb városunk. Végre eljutottunk egy családi nyaralás alkalmával. Odaúton érintettük Fertődön az Eszterházy kastélyt, megnéztük a Fertő tavat, majd Sopron látványosságait. A gyerekek nagy örömére átugrottunk osztrák oldalon aFamily Parkba, majd hazafelé útba ejtettük a Taródi várat.

Képekben:

Útfelújítás az utcánkban

Alapvetően nem szeretem az útfelújításokat – még akkor is ha a vége jó -, mert akkora zajjal, porral felfordulással járnak, hogy csak na. De mint mindennek, ennek is van jó oldala, a gyerekekkel ez is egy programpont volt, megnézni a nagy traktort munka közben. Én már 10 perc után eléggé untam, de a gyerkőcöket alig lehetett elvontatni haza. Úgy tudtam meggyőzni őket, hogy lefényképeztem a járműveket és megígértem, hogy otthon lerajzolom őket nekik. Két gyerek két rajz.